Pontosan egy éve vagyok kint.

Az elmúlt egy évben mégis négyszer voltam otthon Magyarországon. Az első hazautazás nem volt betervezve, szomorú oka volt: szeretett nagyapám kilencvenedik évében hazaköltözött a jó Istenhez. Fájdalmas volt a hír, a gyász, a temetés, ugyanakkor életem legszebb élménye is egyben. Ismét megerősödtem abban a tudatban, hogy a család a legfontosabb dolog, a legszebb ajándék az életemben.

Nagyapa temetésén együtt sírt a család, együtt gyászolt a város. Mindenki szerette Őt, nyolcvanhat pap és négy püspök, valamint számos kispap kísérte utolsó útjára.

A könnyek azonban nem csak a szomorúság könnyei voltak. Mindazt az élményt, a Kéktúra minden kilométerét, a mulatságos angolórákat, a karácsonykor összegyűrt csomagolópapírokat, a hatalmas családot, a vidámságot, a hitet, és mindent, ami oszlopa és értelme az életemnek  - mindent fölidézett ez a gyász. A könnyek az öröm könnyei is voltak, mert amit rajta és a szüleimen keresztül kaptam, az magát az életet jelenti, ami mindenkinél és mindennél gazdagabb módon ajándékozott meg. Ez a gazdagság nem pénzben mérhető, nem anyagi javakat, vagyontárgyakat jelent. Ez a gazdagság a hét testvér, a számos rokon, minden együtt töltött perc, a ránk oly módon jellemző móka, a semmiért meg nem vehető élmények, az élet szeretete, és a mindennek értelmet adó, mindent legyőző hit.

Hálát adok a jó Istennek, hogy az unokád lehettem, hálát adok a sok szépért és vidámságért, a családomért, a kirándulásokért, a közös irodalmi estek szervezéséért, a családomért, a hitemért és minden Veled töltött percért!

Kedvenc verseddel, a nekünk is legkedvesebbé vált imádsággal búcsúzom Tőled, Nagyapa! Maradj velünk és járj közben értünk mennyei Atyánknál!

 

Júliusban már sokkal vidámabb okból utaztunk haza Szegedre: Bálint öcsém esküvőjére. És bár csak egy hétvégi villámlátogatás volt, ismét szép élményekkel és lelkileg gazdagon tértem vissza Angliába.

DSC07633.JPG

 

Alig egy hónap telt el, és ismét hazautaztunk, és megint csak esküvőre. Ezúttal Ági húgom fejét kötötték be Nyíregyházán.

                                                          SZ_2069b.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És természetesen jött karácsony is, hála Istennek haza tudtam jönni, így a karácsonyt és a szilvesztert is a családdal töltöttem. Egy év alatt így négyszer voltam otthon.

Szerző: jeanvaljean  2012.02.05. 09:00 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://perioikosz.blog.hu/api/trackback/id/tr983842109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vargafules 2012.02.23. 14:50:31

Nagyon megható ez a videó, András! Isten nyugtassa a Kocsis nagyapát!
süti beállítások módosítása