Ha az ember családos lesz, óhatatlanul kicsúsznak a kezéből bizonyos dolgok, én így voltam sajnos a beszámolókkal. Gyűlik az anag folyamatosan, de megszerkeszteni, fölpakolni alig van időm. De most végre sort kerítek rá!
Egy Windows-újratelepítést követően angol nyelv lett alapértelmezve a gépen, így nem javítja ki a magyar helyesírási hibákat, ahogy a Word sem. Így elképzelhető, hogy előfordulnak mellégépelések, nézzétek el nekem.
Visszaugrunk egy kicsit 2012-be, azon belül is január végére, egy szép téli reggelre, amikor is a Victoria buszpályaudvarról Canterburybe ruccantunk át.
Canterbury bemutatását nem is kezdhetnénk mással, mint a legfontosabb információval, mégpedig, hogy az anglikán vallás központjának testvérvárosa Esztergom.
A Stour folyócska által kettészelt, negyvenháromezer lelkes kisváros csupa történelem és csupa vidámság, akármerre jár az odalátogató. (Nem úgy a történelme: kedvező fekvése, és később püspöki, majd érseki központ mivolta miatt, a rómaiaktól kezdve a dánokon és franciákon át az angol belső ellenségig, mindenki elfoglalta és kifosztotta az évszázadok során.)
Középkori épületek eredeti formájukban állnak még ma is szerte a városban, a mindig zsúfolt sétáló utcán pedig minden modern üzletet az eredeti hangulatot és stílust tiszteletben tartva ágyaztak be az 5-600 éves épületekbe.
Egy darab középkor minden utcája, mint a franciaországi Cluny. Az újabb lakóparkot is igyekeztek úgy megtervezni, hogy az ne üssön el túlságsan a város összképétől. Nem is üt.
Keskeny utcák, járóköves passzázsok, sikátorok, melyekben a 15. században megállt az idő. Vasalt fakapuk, boltívek, terméskövek, és szebbnél-szebb félévezredes épületek kísérik lépteinket a városban.
Az utcák várfalak, bástyák, tornyok és várkapuk között tekeregnek, melyeket többször is átszel a Stour folyó.
Canterbury egyetemi város, rengeteg a fiatal, mindig üdén pezseg az élet. A váror kicsiny mivolta ellenére hat egyetem és főiskola várja hallgatóit. A fölnőtt lakosságból háromszor annyian nappali tagozatos hallgatók (22%), mint az országos átlag (7%)
Egy másik dolog is szemet szúrt azonban mindkettőnknek: a városban föltűnően sok a beteg, a fogyatékos, a mozgássérült, és a - finoman szólva - fura figura. (Lehet, hogy a normann-hugenotta-dán-briton beltenyészet az oka?)
Canterburyből indult a világ első menetrendszerű vasútja, s itt fogadta diákjait a legrégebbi angol iskola is, a King's school.
A város számos szent püspöke közül számunkra különösen kedves Canterbury Szent Anzelm, róla kapta nevét a Pázmány piliscsabai campusának Anselmianuma.
Az 1504-ben, 400 év építés után elkészült a hatalmas, katolikus katedrális a házasság arkangyalának, VIII. Henriknek köszönhetően ma az anglikán vallás Szent Péter bazilikája. Lenyűgöző gótikus templom, nem találtam olyan pontot, ahonnan az egész belefért volna a fényképező látószögébe. A katedrális évi egymillió látogatóval a szigetország leglátogatottabb nevezetességei közé tartozik. S bár a város a második világháború alatt tíz és fél ezer bombatlálatot kapott, a katedrális csodával határos módon megúszta.
A belépő £9.50 fejenként, mely számomra minden penny-jét megérte.
A katedrális nem csak az anglikánok és turisták, de a katolikusok zarándokhelye is (azon túl, hogy katolikusnak épült), ugyanis 1170-ben a templomban imádkozó Thomas Becket érseket korábbi barátja, II. Henrik király megölette. Az egyház nemeslelkű és egyszerű életű védőjét két évvel később szentté avatták, Becket Szent Tamás néven ismerjük, az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban látható egy apró ereklyéje. (Esztergom és Tamás kapcsolata az 1150-es években kezdődött, amikor ő és Bánfi Lukács, a későbbi esztergomi érsek együtt tanultak Párizsban. Tamás nevét Esztergom egyik városrésze is viseli, Szenttamás - és a Szent Tamás hegy is róla kapta nevét.)
Tamás halála után egész Európából özönleni kezdtek a zarándokok, ez ihlette Geoffrey Chaucert a Canterbury Mesék (Canterbury Tales) megírására a 14. században.
A katedrálisban eltemetett szentéletű érsek maradváknyait azonban hiába keressük, VIII. Henrik a templom kifosztásával együtt sírját fölforgattatta, maradványait pedig elégettette.
Henrikünk biztosra ment, hogy nevét ne felejtse el a város: a 6. században alapított, 10. században megújult, majd dánok által leégetett, s a 12. századra végleges formáját elnyerő Szent Ágoston Apátságot kifosztotta, és leromboltatta. Kapuja és néhány részlete kastéllyá alakítva maradt fönn.
Az apátság fénykorában
És amennyi Henrik után maradt (azt is a földből ásták elő)
Az apátság bejárata a kastély bejárata lett
A gótikus és reneszánsz épületek, templomok, romok között gyönyörű kis parkok bújnak meg, a külső várfal mgött pedig egy hatalmas mező, pavilonnal. Hangulatos pubok, múzeumok, éttermek és persze mindenféle modern üzlet is megtalálható itt.
S hogy a nap vége se maradjon emlék nélkül: a buszra várva a hűvös koraesti idő elől a pályaudvar épületében helyet kapó kerékpárüzletbe tértünk be, melegedés és időmúlatás céljából. A dolog ott végződött, hogy vettünk Ritának egy csodálatos, kifutó modellnek számító, 100% brit földön készült (tehát nem indiai/kínai) női kerékpárt. S mivel úgymond már tavalyi modell, valami 150 fonttal olcsóbban lehetett megkapni.
A hazaszállítást megoldhatónak láttam, hiszen a hatlamas busz aljában vígan elfért volna, azonban nem akartam a buszvezető szeszélyére bízni, így inkább kifizettük, és a számla ellenében majd néhány napon belül az áruház egyik dél-londoni üzletében át is vettem a kiváló és igen tetszetős vasparipát, melyet Rita azóta is örömmel használ.
A város minden percét élveztük, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki teheti, látogasson el ide, akár csak egy délután erejéig is. A város kicsi, gyorsan és könnyen bejárható gyalogosan, és időben lefoglalva a buszjegy is 10-15 font, oda-vissza. Menetidő London Victoriáról 2 óra.
A II. világháborúban lebombázott Szt. György-templom maradványa