Valamelyik héten észrevettem egy kirakatban egy hirdetést, mi szerint március 6-án, vasárnap nyílt történelmi nap lesz a St Mary-at-Finchley anglikán templomban, amiről már meséltem, itt van a közelünkben. A templom csodaszép, ezeréves épület, az egyik legrégebbi Londonban. A templom tele volt hívekkel, az egyik sarokban filmvetítés ment a plébánia történetéről, volt fényképkiállítás régi képekből, gyerekeknek játszósarok, ki voltak állítva a miseruhák, cd-ket árultak a kórus felvételeiből, az öregek emlékeiket osztották meg egymással, a kántor folyamatosan orgonált, meg lehetett nézni az orgonát belülről működés közben, süteményeket árultak, föl lehetett menni a toronyba, stb. Mi is fölmentünk, megnéztük a harangokat, és a több mint százötven éves toronyóra motorját. Csodaszép a templom, román stílusú, kis toronnyal a végében, de a kapu és a belső kialakítás már a gótika elvei szerint épült. Érezhetők benne a reneszánsz elemei is, a mennyezete több száz éves fagerendás mennyezet.

 

A templom egyik érdekessége, hogy az ülőhelyek mindegyikén egy-egy térdelőpárna van, mindegyik más mintával hímezve. Nincs két egyforma. Megkérdeztem, mit jelent ez, azt mondta a hölgy, akitől kérdeztem, hogy felajánlásból, fogadalomból csinálták, van olyan, amelyik több mint száz éves.

 

A plébánia lelkészei is ott voltak, ugye náluk nők is lehetnek lelkészek, hát mit mondjak, elég fura volt rendes reverendában látni egy nőt. A papokat atyámnak szólítják („father”), a lelkésznőket akkor anyámnak, vagy mi?

 

A fiatal lelkésztől megkérdeztem, lehet-e csatlakozni a templom kórusához, mely kérdést katolikus személyemtől nagy örömmel vette, be is mutatott a kórusvezető hölgynek, aki örömmel vár a kórusba. A próbák csütörtök este vannak, az éneklés a vasárnap 10 órás istentiszteleten, a kórus tagjai piros-fehér ruhában énekelnek, nagyon szépen, persze. (Itt a képen a mother.)

 

Még nem mondtam, de a Westminster apátságba is jelentkeztem munkára, az ajándékboltba hétvégi eladónak, elég jól fizetnek, úgyhogy ha összejön, akkor a kórusról le kell mondanom.

 

A napjaim egyébként munkával telnek, nagyon jól érzem magam a Pillars of Herculesben. Következő bejegyzésemben beszámolok erről is részletesebben és be is mutatom a helyet.