Régen nem írtam beszámolót, pedig annál több dolog történt velem augusztus óta. Meg volt rá az okom. Az azóta fölgyülemlett emlékeket most szépen sorjában írom le.
Már tavasszal megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy legkisebb öcsémet kihozzam világot látni. Meglepetésemre szüleim simán bele is mentek a dologba, így hát öcsém esküvője után velünk együtt repült Londonba Benedek. Élvezte is az első repülést, s mint később kiderült, az itt töltött tíz napot is. Erre az időre szabadságot vettem ki, épp csak annyit dolgoztam, hogy az aheti lakbért megkeressem.
Rengeteg időt töltöttünk együtt, csavarogtunk a városban, millió dolgot láttunk, egy rakat múzeumban voltunk, s természetesen a luxusautó-szalonok sem maradtak ki, Benyó legnagyobb örömére.
A Natural History és a Science Museumokról már meséltem, ezeket már nem részletezem. A természettudományiban egy teljes napot töltöttünk el, nekünk sokadszorra, Benyónak elsőre is nagyon tetszett.
Talán egyik legnagyobb élmény az Imperial War Museum, vagyis a hadtörténeti múzeum. Az Angliában és Londonban is több egységből álló múzeumegyüttes központi épülete a belvároshoz közel, a Temzétől délre, North Lambethben található.
Az első csarnok, mint a régi mesékben: hatalmas, magas, üvegtetős csarnok, telis-tele repülőkkel, rakétákkal, tankokkal, harckocsikkal, tengeralattjárókkal. Külön rész foglalkozik az első-és második világháború történetével, millió eredeti ruhadarabbal, fegyverrel, korabeli tárggyal, fényképpel szemléltetve - minden egyes hadszíntérrel külön-külön.
Az épületben helyet kapott egy teljes életnagyságú, berendezett ház a második világháború idejéből, légópincével, és minden egyéb előkészületi alkalmassággal.
Kalandozhatunk egy igazi lövészárokban, sötétben és füstben, golyózápor hangjától csöngő fülekkel bolyongunk az élethű és kiáltozó katona-bábuk között, de egy bombázás alatt álló sötét utcarészleten is botladozhatunk a leomló téglafalak között.
A két nagy háború utáni összes fegyveres konfliktus és háború külön termeket kapott, ahogy a kémkedés és a terrorizmus is.
Mindez végeláthatatlan labrintus-szerűen, mozifilmekkel, hangeffektusokkal, kipróbálni való tárgyakkal, járművekkel, eredeti eszközökkel, és természetesen ingyen...
Természetesen mindent végigolvasni és tanulmányozni egy kiskölyökkel pláne nem lehet, így a holokauszt-teremre már energia sem maradt, s körülbelül négyórányi termékeny szemlélődés után fejeztük be a látogatást.
Ezt a múzeumot mindenkinek ajánlom, a Parlamenttől gyalog is fél órán belül van, és óriási élményt jelent.
Azon a bizonyos napon, amikor ledolgoztam a heti lakbéremet, Rita vette pártfogásába Benyó öcsémet. Jobb programot nem is találhatott volna ki, mint az HMS Belfast látogatását. Az HMS rövidítés a brit hadsereg hajóit jelöli, jelentése: a királynő hajója (Her Majesty's Ship, vagyis Őfelsége hajója. A rövidítés akkor sem változik, ha férfi ül a trónra, a magyarban írásban nem jelölt nemi megkülönböztetés az angolban két betűben érhető tetten: His Majesty's Ship. Az HMS rövidítés egyébként a svéd királyi hajók rövidítése is - Hans/Hennes Majestäts Skepp. Találkozhatunk még HM...S jelöléssel, ez mind egykor brit koronagyarmat, vagy a Brit Nemzetközösség országainak hajóit jelöli, így például HMAS - ausztrál, HMCS-kanadai, HMNZS - Új-zélandi.)
Az HMS Belfastot, a Brit Királyi Haditengerészet akkor legnagyobb hajóját 1938-ban bocsátották vízre, a II. világháború első éveit német aknatámadás során elszenvedett sérülések miatt pihenéssel és javítással töltötte, ezt követően aktívan rész vett az északi vizek eseményeiben, így az 1943. december 26-ai északi-tengeri csatában is, később konvojokat biztosított, majd a normandiai partraszállásnál lőtte a német állásokat. A második nagy világégés után a koreai-háborúban is részt vett, 1963-ban vonták ki a forgalomból. 1971 októbere óta a Temzén, a Tower-híd és a londoni főpolgármesteri hivatal között állandó múzeumként működik tovább a turisták nagy örömére. Akit részletesebben érdekel a cirkáló története, ide kattintva elégítheti ki tudásvágyát.
A London Aquarim
Az egyik legnagyobb turistalátványosság "az akvárium", vagyis a Sealife London Aquarium. Eltéveszteni nem lehet, a Temze déli partján, a London Eye (az a hatalmas óriáskerék) mögött található. Nem olcsó a beugró, vonakodtam is elmenni, de sok jót hallottam róla, befizettünk hát az öcskössel és Ritával, és nem bántuk meg. Számtalan homályos barlangból álló vízalatti világ az egész. A falak tengerfenékre hajaznak, hínárok és tengeri csillagok pihennek a mélyedésekben, halk, sejtelmes, zene búg mindenhol, és körös-körül milliónyi, hatalmas akvárium. Külön a medúzáknak, külön a tengeri szivacsoknak, külön a tengeri csikóknak, külön a színes halaknak, és a többi. A rájáknak nyitott medencéjük van, így nem csak oldalról, de fölülről is láthatjuk, amint levegőt venni dugják ki az orrukat a vízből.
A cápáknak hatalmas, kétszintes medencéjük van. Három-négyféle cápa cirkált az eredeti környezettel azonosra kialakított élettérben, körülöttük - mondanám, hogy tengernyi, de ez már túlságosan is témába vágna, inkább úgy mondom: apróhalak miriádja cikázik kisebb-nagyobb rajokban. Tonhal-féle mélák is cammognak a medencében, az egyiken méretes harapás nyoma éktelenkedik, de mondhatnám úgy is, hogy hiányzik egy darab a hátából.
Egy másik odúban trópusi környezetben találjuk magunkat: az infralámpák melegében kajmánok sütkéreznek mozdulatlanul a láp szélén, a fakérgeken kígyó szunnyad, a meleg vízben piranhák tucatjai úszkálnak olyan ártatlan ábrázattal, hogy ha nem tudnám, milyen halálosak így rajban, még magamhoz is ölelném őket úszás közben.
A sarkvidékek is képviselik magukat az Akváriumban, a gyerekek nagy örömére mászható-bújható gipsz jégbarlangok mellett pingvinek ugrándoznak a hideg vízbe, etetésük igen népszerű napirendi pont.
A cápák otthonául szolgáló medence, mint mondtam, egy emelettel följebb is tart még, itt a párkányokon közvetlen az üvegfal (plexi, pontosabban, vagy húsz centi vastag) mellé ülhetünk, olyan érzést átélve, mintha a cápák között lennénk. Van egy folyosó is a medence alján, átsétálva aztán teljes a katarzis.
Mindent fölsorolni úgysem tudok, de volt itt minden: szúrós, tüskés, lábas, szárnyas, mérges, színes, kicsi és nagy, tengeri és folyami, teknősök, pókok, rákok és mindenféle tengeri herkentyű. Természetesen minden akvárium mellett ismertető, a gyerekeknek simogató (nem, nem cápa), úgyhogy a család minden tagja kiélvezheti a víz alatti világ minden percét. (További képek a bejegyzés végén)
Greenwich
Befizettünk egy hajóútra a London Eyetől Greenwich-ig, kettőnknek nem került többe, mint öt budapesti vonaljegy.
A félórás hajóút alatt keletre csorogtunk le a Temzén. El a Belfast mellett, át a Tower-híd alatt, Szent Pál Katedrális, a Canary Wharf üvegpalotái, majd a festőien szép zöldövezet, Greenwich.
A napsütötte nyári délutánon jóleső sétával értük el a Greenwich-i magaslatot, a csillagvizsgáló helyszínét. Hatalmas tömegek látogattak el azon a napon is. Kedvem nem volt még egyszer 20 fontot kifizetni kettőnk belépőjére, így hát ki kellett valamit találni.
Az ajándékbolt az egész tárlat végén található. Bementünk és elkezdtünk nézelődni, elvegyülni kicsit a tömegben. Aztán fürkésző tekintettel elkezdtünk keresni valamit, amíg "teljesen véletlenül" bele nem botlottunk az ajtónülő bácsiba. A mackós alkatú öregúr kedvesen kérdezte, miben segíthet, mire értetlenül adtam elő, hogy bentről jövünk (kezemmel az ajtó mögé mutatva, ahol már a múzeum volt), és a vécét keressük, de itt találtuk magunkat, a vécét meg sehol. Kedvesen útba igazított, jókat viccelődtünk közben, lévén ő is Patrik, rajtam meg a szent Patrik napi póló volt. Na, bent is voltunk a múzeumban, megcsináltuk a kötelező fotót a két időzónára állva, sétálgattunk még, aztán visszabatthyogtunk a hajóhoz. Itt, a parton található kiállítva a Cutty Sark, egy világhíres, 1868-ban készült, szupergyors klipper. A parton méretes, vöröstégla pavilon, kupolás üvegtetővel, az ember azt hinné, egy bolt vagy egy kis múzeum van benne. Belépve azonban csigalépcső fogad bennünket, nyolc szint mélységbe leérve pedig végtelennek tűnő alagútban találjuk magunkat. Középen csík, mint az úttesten, "balra tarts" fölirat az aszfalton. A Greenwich gyalogos alagutat 1902-ben adták át, 15 m mélyen húzódik egy vas és beton gyűrűben, mintegy 370 m hosszan, a Temze északi és déli partját összekötve.
A "megálló mögött", a Temze partján a hajózási múzeum található, bár nagyon nem kell keresni, akkora, hogy kilométerekről látható. Ennek csak a bejárati csarnokát néztük meg a hátralévő negyed órában.
Pont azon a héten töltött egy hétvégét Londonban Jóska nagybátyám a feleségével, így hát egy napot közösen töltöttünk a legfőbb nevezetességek megtekintésével.
Ritával, Benyóval, Edittel és Jóskával a Buckingham-palota előtt
A Greenwich gyalogos alagút a Temze alatt
A királyi csillagvizsgáló Greenwichben
A Parlamenttel és a Westminster-híddal a háttérben
Háttérben a London Eye
Optikai zsenialitás a Science Museumban - ez tényleg a csodák palotája
Menőzés a Piccadily Circuson, Európa legnagyobb fényreklámja alatt
Lókötő öcsémmel a Piccadilyn
Kapitány az HMS Belfast fedélzetén
Egy Jagdpanzerrel
Régi busz a Trafalgaron
