Rutinos utazóként idejében kiérkeztem a reptérre, jó másfél órával a csekkolás előtt letáboroztam a 18-as kapuhoz, vettem egy keresztrejtvényt és letelepedtem a csomagjaimhoz. Ahogy ez lenni szokott, minden rendben volt, az ellenőrzéskor még a cipőmet sem vetették le, aminek örülök, mert a nagy bakancsban voltam.

A gépre felszállva még egyszer búcsút vettem családtajgaimtól, majd rákészültem az alvásra. Némi várakozás után a kapitány kedves, de érthető brit angolsággal közölte, hogy a fedélzeti számítógép jelzése szerint meghibásodott az ajtó, illetve a biztonsági csúszda. Na akkor meg kell várni a Lufthansa szerelőjét. Tíz perc múlva meg is érkezett egy bajszos ürge, három perc után meg már távozott is. Fölszálltunk, pár percig gyönyörködtem a felhők fölött, aztán elaludtam, és már csak a süllyedéskor ébredtem föl. Sima, kiegyensúlyozott utunk volt, be is hoztuk a negyedórás késést. Elalvás előtt, álmomban és ébredés után az a féltucat csecsemő, aki a gépen volt, igencsak próbára tette az idegeimet. Az egyik ráadásul egész út alatt rugdosta a hátamat. Egyszer arra ébredtem, hogy birizgálja a hajamat. Az mondjuk nem volt rossz:)  

Erősen fújt a szél, de még mindig enyhébb volt az idő, mint otthon.

Leszálltunk, hatalmas sor kígyózott az útlevélellenőrzésnél, azonnal vettem a Marks&Spencerben (ez itt élelmiszerbolt is) egy meal dealt, ez amolyan menüféle, egy finom zacskó krumpliszirom, egy kóla és két mennyei angol szendvics - majd éhen haltam. Ez a kombó annyiba került, mint simán a szendvics. Be is vágtam, ténferegtem egy kicsit az amúgy nem túl nagy reptéren (tapasztalataimszerint Gatwick sokkal nagyobb), aztán a közben feölerősödött szélben kimentem, megvártam a Greenline buszát és fölszálltam. Legnagyobb örömömre a buszon van wifi, így e sorokat is út közben írom.

A Greenline oyasmi, mint a Volánbusz. Avval a különbséggel, hogy rajta kívül 3 társasággal áll szerződésben. Ez azt jelenti, hogy én az EasyBusra vettem jegyet, de a Greenline járművével utazom. Ezekre a Luton-reptér és London belvárosa között közlekedő buszokra - ha még van hely - a helyszínen 16 Ł a menetjegy, ha jó időben lefoglaljuk az interneten, akkor már 2-3 fontokért megkaphatjuk, pontosan, mint a fapados repülőjegyeket. Én is 2 Ł-ért utazom most. Angliára jellemző ez a fajta jegyvásárlás, az amúgy horribilis árú vonatjegyeket is fillérekért meg lehet venni jó előre.

Húsz perce utazom, még egy óra van hátra az útból. Elkezdett szemerkélni az eső, a forgalom meglehetősen nagy.

Közben beértünk Londonba, de még fél óra a Victoria Station, London legnagyobb vasút- és buszpályaudvara.

Egyelőre nem tudok rájönni, hogyan lehet középre zárni, illetve jobbra helyezni  képeket, pedig értek a drupalhoz. Ha valaki tud valamit, jelezze, kérem!

Este megérkeztem lakásomba is, itt meg is nézhetitek, hol lakom - jelenleg, ugyanis talán egy hét múlva csöndesebb környékre költözünk.

Az utcáról annyit érdemes tudni, hogy hosszú percekig gyalogolhatsz rajta, ha nem tudod a házszámot, és nem vagy ismerős, sosem találod meg azt, amelyiket keresed. Több száz viktoriánus ház mindtkét oldalon, és mind ugyanúgy néz ki. A piros nyíl a mi szobánkat jelöli.

Sziasztok