Egy viktoriánus, tízszobás lakóházban lakunk jelenleg. Azért jelenleg, mert – ha minden igaz, szerdán költözünk új helyre. Ez kicsit zajos.
A viktoriánus kifejezés az 1837 és 1901 között uralkodó Viktória királynő, „Európa nagymamájára” utal. A gyarmatbirodalom megháromszorozódása és az ipari forradalom kiteljesedése uralkodása alatt történt, a történészek Anglia fénykorának tartják ezt az időszakot. Nevéhez fűződik Anglia és London nagyszabású kiépítése, a rengeteg munkás és polgár lakhelyéül szolgáló sorház-rendszer kialakítása. Férjével, Albert herceggel rendkívüli módon támogatták a művészetet, kultúrát. Férjével hatalmas szerelemben, vallásos áhítatban élték kicsapongásmentes életüket, házasságukból kilenc gyermek született. Albert 1861-ben bekövetkezett hirtelen halála összetörte a szépnek nem mondható asszonyt, és hosszú hónapokig nem lépett nyilvánosság elé. Élete hátralevő részében gyászolta hőn szeretett férjét, negyven éven át hordott gyászruhát. Az angolok számára Viktória olyan, mint nálunk Mátyás király, de talán Szent Istvánhoz hasonló a nimbusza. Nevét számtalan út, híd pályaudvar viseli, s királyi párról van elnevezve az egyik legnagyobb művészeti múzeum is, a Royal Victoria and Albert Museum.London látképét nagyban meghatározza a tipikusan angol viktoriánus házak sokasága. A belvárosban nagyobb, magasabb, szélesebb kivitelben, és általában patinásabb formában, a külvárosokban keskeny, egy magasságú, teljesen uniformizált módon sorakozik egymás mellett több száz, vagy akár több ezer ilyen kis ház. Az utcánkban körülbelül 270 házszám van, ez egy tipikus kis utcácska, az amúgy igen forgalmas Turnpike Lane metrómegálló közelében.
Turnpike Lane Metro Station
Londonban tájékozódni egyébként sem könnyű. Ha azt kérdezik, hol laksz, vagy hol dolgozol, akkor hiába mondasz egy utcát, lövése nem lesz az illetőnek, merre lehet.
Leggyakrabban irányítószámot (post code) mondunk, mi például N15-ben lakunk. A város irányítószámai az égtájak alapján jöttek létre: N(orth), S(outh), E(ast), W(est). Természetesen van dél- nyugati (SW), Észak-keleti (NE) régió, és így tovább. Szóval vagy ezzel navigálnak, vagyennél konkrétabb a tágabb városrész, kerület megnevezése, a mi esetünkben Harringay.
A szűkebb értelemben vett, hatalmas London irányítószámai
Ha ennél is pontosabb környékre akarjuk belőni magunkat, akkor a szűkebb városrészt mondjuk: a miénk Tottenham. Ilyen például Camden Town, Kentish Town, Highbury, stb.
Vagy – és ez a legelterjedtebb – a hozzánk legközelebb eső metrómegálló, nálunk ez Turnpike Lane. Tehát elég azt mondani, hogy Tottenham, Turnpike Lane. És akkor nagyjából be lehet lőni, hol vagyunk.
Ugyanilyen tájékozódási pontokat jelentenek a például a terek, parkok, melyek neve nem csak magát a parkot jelenti, hanem az egész környékét. Pl a közelünkben Finsbury Park, Moorgate, Bethnal Green, stb.
Szóval Turnpike Lane Tube Station-ből nyílik tulajdonképpen az utcánk (itt a metrót tube-nak, hívják, utalva arra, hogy alagútban, „csőben” közlekedik). Abszolút kivétel nélkül, az összes ház egyforma. Legföljebb a színükben térnek el egymástól. Akik huzamosabb ideig benne laknak, netán saját tulajdonuk (ami itt egy kisebb vagyonnak felel meg), azok háza tája általában tetszetős. A bérlők legtöbbje azonban borzalmasan igénytelen állapotban lakja a házikót, a miénk is ilyen. Egy gazdag fószer egyik háza, egy magyar srác az ügyintézője. Keskeny, a bejárat után rögtön kezdődik a szűk lépcsőház, ami még két szintre kanyarodik föl. A földszinten közös konyha, ami tulajdonképpen a nappali is, és van egy kis udvar is. A tíz szobát bérlők lakják, többségében magyarok. De vannak észtek, angolok, két néger, és egy thai srác is. A szobánkban jelenleg hárman alszunk, tábori körülmények között, de az ilyen szobákban lakók többnyire csak munka után jönnek haza aludni. Arra tökéletesen alkalmas. A mi környékünkön, tehát Turnpike Lane-nél – ahogy az összes többi nagyobb kereszteződésnél – van minden. Busz, metró, üzletek sokasága: Tesco (ez kis élelmiszerboltot jelent itt), zöldséges, bizsus, fodrász, kajálda, pub, kulcsmásoló, ruhabolt, stb, stb. Sorolni nem lehet, milyen színes kavalkádot jelent egy ilyen csomópont. A belváros felé haladva – bárhonnan jövünk is – az utak mindkét oldalán a föld minden nemzetének üzlete, étkezdéje, étterme, butikja tarkítja a város képét. A legkülönfélébb kajáldák vannak itt: japán, thai, mindenféle varázslatos távol-keleti, szingapúri, maláj, afrikai, lengyel, török, üzbég, és még sorolhatnám. Ínycsiklandó illat jön mindegyikből, és ha egész életemet arra áldoznám, hogy végigkóstoljam London összes ilyen falodáját, akkor sem érnék a végére.
A lakáskeresésről néhány szót: egy közel tízmilliós világvárosban, mint London, számos honlap és ügynökség specializálódott a szálláskeresésre. Lakása itt csak a jómódúaknak van, mert iszonyatosan drága maga az ingatlan. Elképesztően. Szobát vagy lakást bérelnek az emberek. Egy többszobás lakás itt ideális több idegen ember lakásának, meg van hirdetve például, hogy ötszobás házból itt és itt kiadó még két szoba. Ha ott laksz, közös a fürdő, konyha, előtér, nappali, stb. Mint egy nagyobb albérlet otthon. Mi most két szobát keresünk, vagy egy kétszobás lakás, vagy két szoba formájában. Természetesen olcsóbbat. Az olcsóbb azt jelenti, hogy hetente maximum 260 fontot vagyunk hajlandóak fizetni a lakásért, 160-at egy szobáért. Ebből ki lehet számolni, hogy egy elfogadható árú kétszobás lakás bérleti díja havonta 330.000 Ft-körül, míg egy szintén olcsóbb szoba bérlése havi 130 és 210 ezer Ft körüli összegre rúg. Szoba bérlésekor általában minden rezsi benne van az árban, tehát korlátlan víz-, gáz, és villanyfogyasztás garantál, valamint az itt nem elhanyagolható internet. Külföldiként nagyon nehéz internetet beköttetni, de még mobilnetet sem lehet egykönnyen szerezni. Lakáskeresés közben rengeteg olyan kis lakásra bukkantunk, aminek 8-900 ezer forintnak megfelelő a bérleti díja. Embertelen árak vannak itt.
